A varázshegy

FÜLSZÖVEG
Hans Castorp, ez az egyszerű, noha kellemes német fiatalember, egy gazdag hamburgi kereskedőcsalád fia, éppen befejezte tanulmányait, s a hajóépítő mérnöki oklevél birtokában, munkájának megkezdése előtt meglátogatja a svájci tüdőszanatóriumban unokabátyját, Joachim Ziemssent, aki már fél éve gyógyíttatja itt beteg tüdejét. A három hétre tervezett látogatásból azonban hét esztendő lesz, mivel már a második héten kiderül, hogy Hans Castorp is magában hordja a betegség csíráit.
Az idő, e tünékeny és titokzatos elem, a regénynek Hans Castorppal úgyszólván egyenrangú főszereplője, varázslatos módon telik a "varázshegyen", s a végén az olvasó maga sem tudná megmondani, heteket, hónapokat vagy éveket töltött-e el Hansszal és a luxusszanatórium többi ápoltjával ebben a furcsa környezetben. Noha a külső történet a szanatórium zárt világában játszódik, az eseménytelen napok látszólagos egyformaságában jelen van a "lenti világ" is, az első világháború előtti kor polgári társadalma, valamennyi problémájával, küszködésével, erkölcsi-filozófiai útkeresésével egyetemben. A "betegek" vitáiban, elmélkedéseiben mérlegre kerül a polgári életforma: az élet és halál, egészség és betegség, racionalizmus és miszticizmus, szabadság és elnyomás ellentétpárjaiból kibontakoznak az egymással szembeszegülő magatartások és gondolkodásformák. A humánumot piedesztálra emelő, racionális gondolkodású Settembrini és a halálba torkolló anarchiát hirdető, misztikus Naphta - e két sarkított felfogást képviselő figura - igyekszik megkaparintani magának Hans Castorp lelkét. A vitáknak s ezzel Hans Castorp hét esztendeig tartó különös kalandjának is, az első világháború kitörése vet véget, forgatagával elsodorva hősünket, s vele a tegnap polgári világát.
A varázshegy (1924), amelynek megírásához Thomas Mann-nak egy háromhetes szanatóriumi látogatás adta az indítékot, a huszadik századi regényirodalom egyik legeredetibb, gondolatokban leggazdagabb műve, a kor polgári eszmevilágának enciklopédikus összefoglalása. Vissza
TARTALOM
Elöljáró beszéd 5
Megérkezés 7
A 34-es számú szoba 15
Az étteremben 19
A keresztelőtálról és a nagyapa kétféle alakjáról 26
Tienappeléknál, Hans Castorp erkölcsi közérzete 37
Tisztes elborulás 48
Reggeli 51
Incselkedés. Utolsó kenet. Félbeszakadt derültség 59
Satana 70
Elmeél 81
Egy fölösleges szó 87
Hát persze, egy nőszemély! 92
Albin úr 98
Satana becsületbe vágó ajánlatot tesz 101
Szükséges beszerzés 114
Kitérés. Az időérzékről 125
Hans Castorp a francia társalgást gyakorolja 129
Politikailag gyanús 135
Hippe 141
Analízis 152
Kétséges megfontolás 159
Asztali beszélgetések 164
Növekvő félelem. A két nagyapa. Alkonyi csónakázás 172
A hőmérő 196
Örökleves és hirtelen világosság 224
"Istenem, látok!" 249
Szabadság 268
Merkurius szeszélyei 276
Enciklopédia 288
Humaniora 307
Kutatás 326
Haláltánc 349
Boszorkányszombat 392
Változások 425
Még valaki 453
Cavitas Dei és gonosz megváltás 477
Dühroham. És még valami kínos 508
Visszavert támadás 523
Operationes spirituales 542
Hó 576
Mint jó vitéz, jó katona 612
Tengerparti séta 666
Mynheer Peeperkorn 675
Vingt et un 685
Mynheer Peeperkorn (folyt.) 708
Mynheer Peeperkorn (vége) 758
A nagy tompultság 772
Szép hangok özöne 786
Kétes jelenségek 807
A nagy ingerültség 842
A mennykőcsapás 871

Papírborítója hiányzik.